Először is szeretném leszögezni, hogy jobban szeretem a kutyákat. De köztudott, hogy tündérkutya nincs. És különben is. A tündérmacska tejaddikt. Én is az vagyok.

Tűrhetetlen mi megy a fejemben. A megálmodott füstölt kolbásztól, a viszkető érzésig, hogy valamit elfelejtettem. Jah, és még főznöm is kell. A megálmodott füstölt kolbászból, paprikás krumplit. Meg csatornát kapálni, meg üveget visszavinni, megkeresni az eltűnt könyvtári könyvet, letölteni a Sherlock 3. részét, befejezni Chihayafurut, munkát keresni és levelet írni a csajoknak. Mert nincs ám elfelejtve semmi, csak sok. Megállok előtte és megijedek. Hegynyi tennivaló, és cseppnyi idő. De azt sose számolom, hogy a világ legráérőbb embere vagyok munkátlanul.

Megtörtént az első bekezdés. És most megyek főzni. Tündérpaprikáskrumplit. Mert itt minden tündéri. Ti is, akik most ezt olvassátok.